Scheiber Hugó: Anyám - Jelenlegi ára: 50 000 Ft

Scheiber Hugó. Anyám
Szén, papír. 1910-es évek.
30x22 cm, kerettel: 32x26 cm. Jelezve balra lent: Scheiber H.
Becsértéke: 140-180000 FT-
Festő. A budapesti Iparművészeti Iskolán Papp Henrik volt a tanára. A berlini Sturmban expresszionista műveinek nagy sikerű kiállítása volt. Berlinben, Amerikában és Rómában is járt. Eleinte impresszionisztikus, plein air képeket festett, majd utolsó gyűjteményes kiállításain a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban futurista, expresszionista képeket állított ki. A Képzőművészek Új Társaság (KUT) tagja volt. 1964-ben a Magyar Nemzeti Galériában műveiből emlékkiállítást rendeztek.
SCHEIBER Hugó
 (1873 – 1950)
magyar festő
Édesapja díszlettervező, fia valószínűleg tőle örökölte nagyszerű rajzkészségét. Scheiber Hugó beiratkozott ugyan a Budapesti Iparművészeti Iskolára, de nem végezte el. Autodid! akta, ösztönös tehetség volt. Papírra vagy kartonra festett, mivel vászonra nem tellett. Rengeteget alkotott. Idővel olyan biztos kézzel és gyorsan rajzolt (egyébként bal kézzel), hogy kompozícióját egy méteres nagyságú papírra fél óra alatt elkészítette. A Kertész utca 22. egyik kis lakásában élt művirág készítő húgával, aki többet keresett nála. Amikor megkérdezték tőle, volt-e valaha gondtalan, azt felelte: Igen kérem. Egyszer két hétig nem voltak gondjaim. Naponta eljárt lakásáról a pár házzal odébb lévő Fészek Klubba.
A tízes és húszas évek fordulóján született festményeivel sikerült saját korában tartós sikert elérni a művészet valamelyik európai fővárosában. Herwarth Walden berlini galériája, a Der Sturm éveken át kiemelt helyet biztosított Scheiber műveinek. Nem csupán a kiállítóhely nagy seregszemléin vehetett részt, de 1924-et követően az évtized végéi! g minden évben legalább egyszer gyűjteményes tárlattal is! jelentkezhetett, az első évben például Moholy-Nagy Lászlóval, 1928-ban pedig Kurt Schwittersszel közösen. Walden a galériával azonos nevű, s legalább akkora jelentőségű művészeti folyóiratában is gyakran közölte Scheiber műveinek reprodukcióit. A német sikerek mellett ebben az időben Angliában és Amerikában is felfigyeltek rajzaira és festményeire: Londonban és New Yorkban is kiállításai nyíltak, utóbbi városban 1926-ban részt vett a Brooklyn Museum Modern Art című tárlatán, melynek jelentős szerepe volt az európai izmusok amerikai bemutatásában. Vajon mi okozta a magyar festő szokatlan nemzetközi sikereit? Scheiber alkotói stílusa a húszas évek közepén megváltozott. A korábbi, zsíros, sűrű olajfestékkel megdolgozott, expresszív torzításokkal alakított felületet felváltotta a híg temperával, áttetsző akvarellel rögzített könnyed vonalak és elegáns lendülettel húzott ecsetvonások ! dekoratív rendszere, lebegő előadásmód került a nehézkesebb, súlyosabb kifejezés helyébe. A belső tartalom maradt, az eszközök azonban tökéletes szinkronba kerültek a korszak legnépszerűbb nemzetközi tendenciájával, az Art Deco képi világával. Scheiber ezekben az években vált a modern, nagyvárosi élet krónikásává, a kávéházak, lokálok, mulatók és cirkuszok világának hírnökévé, az éjszakai revük tarka, groteszk atmoszférájának megörökítőjévé, valóságos jazz-művésszé. A berlini Der Sturm folyóirat is egyik zenei tárgyú művét, a Charleston című kompozíciót közölte 1927/9. számának címlapján.
Herwarth Walden nevéhez fűződik Scheiber és az olasz futuristák közötti kapcsolat megteremtése is. A művésznek már a húszas évek közepéről ismeretesek olyan rajzai, amelyekben tetten érhető a futurizmus szemszögéből mozgásként érzékelhető dinamikus rajzosság (Taps, ! 1925; Ringlispíl, 1925 körül). A csoport vezető egyéniségeive! l való személyes megismerkedése azonban csak az évtized végére datálható. Marinetti 1933-as budapesti látogatása azzal a konkrét eredménnyel járt, hogy a csoport legfőbb szellemi vezetője és teoretikusa meghívta Scheibert egy reprezentatív futurista kiállításra, Rómába. A magyar festő, némi késéssel ugyan, de megérkezett az olasz fővárosba, ahol a tárlat már kinyitott. Úgy tűnt, képei nem kerülhetnek bemutatásra, ezért felküldte Marinetti lakására rajzokkal teli mappáját, s az akció azonnal meghozta gyümölcsét. Az irányzat vezére el volt ragadtatva a látottaktól, azonnal kiüríttette a kiállítás két termét: a huszáros akció után nemes egyszerűséggel, de ünnepélyes keretek között megnyitotta a magyar művész külön tárlatát. A siker most sem maradt el: a futuristák folyóirata, a Futurismo, címlapján közölt Scheiber munkásságáról méltató elemzést. A Cirkusz című képe jól! szemléltetheti S. stílusának azon elemeit, melyekkel szorosan kötődik a nemzetközi avantgárd új nyelvéhez, a futuristák által meghonosított, s az Art Deco stílusát is sok tekintetben meghatározó modern képi világhoz. A színpad, a táncosok ruhája és leengedett karjaiknak íves vonalai örvénylő dinamizmussal telítik a kompozíciót, a szorosan egymás mellett ábrázolt, azonos beállítású három alak együttese pedig a futuristák mozgásábrázolásának megszelídített változatának tűnik. A Cirkusz múzeumi rangú főmű, melyen alkotója a rutinos zsonglőr könnyedségével tárja a közönség elé a nemzetközi modernizmus aktuális eredményeit. Művészete azt tükrözi, hogy a tehetségéhez járuló jó megfigyelőkészségével azonnal a lényeget tudta megragadni, ezért időtállóak rajzai, festményei. Van olyan arckép rajza, mely összesen egy görbe vonal, de az olyan kifejező, hogy a nézők szinte odak�! �pzelik, és kiegészítik, ami nincs a képen (Önarckép, 1929). ! Számszerűleg is gazdag életművéből kiemelkednek kitűnő portréi. A ligetben, padokon ülő magányos emberek szinte külön ikonográfiai csoportját képezik festészetének. A padon ülő ember alakja a húszas évek elején készült festményein díszítőelemmé, ornamentikává, azaz a park részévé válik egy nagyobb ligetrészletbe helyezve. 1929-es tusrajzán Munkanélküliek, már a padon ülő két figurát nagyítja fel, emeli ki úgy, hogy a parkból csak néhány fatörzs alja látszik a képen. A festő érdeklődésének középpontjában ezúttal a padon ellentétes pózban ülő két, igen magányos alak található. A festő egyértelműen az art decós plakátokat idéző szögletes, cikkcakkos kontúrokkal dolgozik. A padon ülő-fekvő férfi típusa a harmincas évek végén, egészen pontosan 1938-ban teljes sorozatba fűzhető. A Töprengő, kuporgó, görnyedten gondterhelt városi férfi a parkban, a ligetben sem önfe! ledt, s nem sok választja el napjaink hajléktalan típusától. A Padon fekvő- vagy alvó férfi a futurizmus és a kubizmus dekorativitásra jellemző módon, előbbi esetben könnyed, expresszív vonalvezetésű; utóbbiban erőteljesebb, súlyosabb, kubista megjelenésű. Az Ecce homo! alcímet viselő Padon alvó férfi ernyedt karjai alatt a pad fagerendája Krisztus feszületévé változik; míg a fekvő fiatalembernek nem csak mozdulata, hanem körvonalainak meg-megtörő, megszakadó, hullámzó ritmusa is dinamikusabb, vibrálóbb, élettel teli. Még 1946-ban készített Ligete is bizonyítja, hogy számára a városi park padjain ülés nem a vasárnapi pihenés idilli jelképe, hanem elhagyatottság, magány; a cselekvés hiánya, olyannyira, hogy a sajátos pózban ücsörgő, gubbasztó és elhanyatló egyének tömegesen is egyedül sorozat gyártmányszerűen, sormintaként díszítik a nagyvárosok parkjait. Scheiber rajz- és f! estésmódja ezzel az ábrázolt, szimbolikus mozdulatlansággal ellen! tétben megdöbbentően mozgalmas, egészen a könnyelmű játékosságig, ezzel együtt pedig a tér síkokká bontásáig, s a perspektíva, valamint a súlyos hierarchiát érzékeltető gravitáció megszűntetéséig. Ahogyan magánélete, városi alakja egyszerre tragikus, és könnyed-világi; úgy Scheiber képeinek témája egyszerre súlyos, kifejezésmódjával tálalva könnyed, látszólag könnyelmű, felületes, felszínes, plakátszerű, játékos, színes és vidám. Budapesten a Nemzeti Szalon, a Tamás Galéria, a Belvedere, az Ernst Múzeum rendezett időről időre gyűjteményes kiállítást a műveiből.  
Scheiber Hugó Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében, 1873-ban született. Az Osztrák-Magyar Monarchiában, a kiegyezés után hirtelen nekilendülő tőkés gazdaság a család címfestő vállakozását nem virágoztatja fel. "És mindig a nyomort nézni, mert szegény apám csak igen keveset tudott ker! esni, így gyermeki lelkem már akkor megmérgeződött, az utolsó rongyokat is zálogba kellett vinnem. "- így ír erről önéletrajzában.
Scheiber Hugó, akit gyors egymásutánban még nyolc testvér követett, mint legidősebb fiú, kezdettől fogva viselte a testvérei iránti felelősséget. Már fiatalon dolgozott és miközben nappal cégéreket, dekorációkat festett, esténként rajzolni tanult. Apja halálával ő válik a tíztagú család csaláfenntartójává, de ezzel párhuzamosan 1897-1900 között elvégzi az Iparművészeti Iskolát, miközben minden évben elnyerte a Magyar Izraelita Kézműves-és Földműves Egylet ösztöndíját.
A századfordulóra enyhült a festő számára a családfenntartás nyomasztó kényszere. Scheiber Hugó csak 1910-ben, anyja halála után hagyott fel a kenyérkereső munkával, hogy ezután már csak a festészetnek éljen. A Kertész utcai udvari lakás egyik szobája volt háló és mu! nkahelye, ahol együtt lakott két otthon dolgozó hugával, egészen! élete végéig. Egyikük sem alapított családot.
A családábrázolás megjelenik az 1909 körül festett Este című rajzán, amely villanyfénynél olvasó anyját és két bobiskoló testvérét ábrázolja, asztal körül ülve. Nem kizárt, hogy az Alvó lány című kép modelljéül, a festő lánytestvére szolgált. Erre utal a kép érzelmes felhangja és a tárgyszerűen megfestett környezet. Korai festményein, főleg Van Gogh művészete inspirálta abban, hogy érzelmeit ne leplezze és festészetében határozottaban hangsúlyozza a jelenségek körvonalát. Közelebbről a festő sajátos, korai expresszívitását az osztrák Egon Schiele expresszionizmusával rokoníthatjuk.
"Előszeretettel rajzoltam kültéri tájákat, önarcképeket, aktokat, mindent a magam brutális, egyedi festésmódján megragadva a legfontosabbat... nagy súlyt fektettem a nagy kontúrokra, melyeket rögtön ultramarinnal vázoltam, aztán nagy! színfoltokat helyezetem rá... " Scheiber Hugó e sorokat akár az "Alvó nő" című képen megfestett, ultramarinkék ruhájú leány festésmódjáról is írhatta. Az 1912 körüli, Fekvő nő című kép, melyet Haulisch Lenke Scheiber monográfiájában reprodukált, az elemzett mű párdarabja. A két kép témája és festésmódja azonos: az alvó nő expresszív ábrázolása.
A festmények festésmódjának összevetése, érdekes művészettörténeti tanulságokkal szolgál. Mindkét nőalak jobboldalára fekve alszik, miközben kezeit feje alá helyezi. A két kép különbözősége, ezért nem a témában, hanem a zsíros festésmód részleteiben és a festő vászonra kivetített érzelmeiben keresendő. Az Alvó lány című képen érezni valamilyen bensőséget, különösen az alvó lány arcának finoman árnyékolt megfestésében. Az ecsetkezelés szagatottsága, a háttér faliszőnyeg örvénylő texturája, azonban a ké! p expresszíonista hangulatát erősíti. Az említett Fekvő nő, ez! en utóbbi expresszív, szenvedélyes kifejezésre helyezi a hangsúlyt. A hátteret egyneműen megfestve, a takarón fekvő nőalak, szinte együtt mozdul a takaró hangsúlyozott ráncaival. Ezen a képen már nem az alvás, a pihenés a meghatározó, ezért a cím nem is utal erre.
Scheiber festészete nem talált megértésre a Párizs felé forduló impresszionista és naturalista művészek körében: "A Művészház évtizedekig visszautasított és ha valaki beszélt rólam, mint teljesen lehetetlen mázolót ignoráltak (leszóltak)... " E korszak a sanyarú művészsors válalása, a megalázatatás időszaka: "Természetes, ilyesmit eladni lehetetlen volt, így gyakran évekig nem kaptam vissza az anyag árát... naponta harminc embert látogattam végig, akár egy szabályos ócskás, amig ettől is megundorodtam. "
Scheiber Hugó festészete hordozza azt a belső szabadságot, amely képeiből kisugárzik, függetlenül attól, ho! gy az korai korszakának műve. Úgy viszonyult a korabeli festészethez, mint a szinpad kötött formáihoz a kabaré, ezért nem volt szüksége az izmusok egyenruhájára, hanem személyiségének szenvedélyessége vezette ecsetjét. Kiteljesedett festészete alapján, a felületes szemlélő a "bohémek" közé sorolná, holott a legkevésbé sem állott közel ehhez az életformához.


Jelenlegi ára: 50 000 Ft
Az aukció vége: 2015-09-08 19:47 . Scheiber Hugó: Anyám - Jelenlegi ára: 50 000 Ft